Párom alaposan és rendszeresen böngészi az ingatlan hirdetéssel foglalkozó oldalakat, és keresi az alkalmas házakat és telkeket. Igen, még halvány reményt adunk a házaknak is, de minden egyes csalódás után, egyre jobban az építkezés felé fordulunk. Ezért is nézett ki Kedvesem egy telket Törökbálinton, ahol közel is van az erdő. Szereti a zöldet, a természetet, így próbál azokra a területekre fókuszálni, ahol elérhető közelségben van az igazi természet.

Fel is hívta a törökbálinti telek tulajdonosát, aki hirtelen lemondta a találkozót azzal az indokkal, hogy rég nem járt a telken, és hogy benőtte a gaz, le kell kaszálni. A térképen próbáltuk addig is betájolni, hogy merre van, hátha addig is tudunk kicsit álmodozni a helyről. Elérkezett a pillanat, amikor sikerült újra időpontot egyeztetni. Munkából korábban elindulva a találkozóhelyre, még a reménnyel teli pillanatokat éltük meg...

Elérkezett a piallanat, megjött a tulaj. Bemutatkoztunk, és annyit mondott, hogy ne erről menjünk, közelítsük meg a másik oldalról. Lementünk a Diósd felé menő útról, és átmentünk az erdő felőli részére, hát ott egy putri fogadott minket boros pincékkel. A borászok épp hordóikat moshatták mikor mi felmentünk egy lépcsőkön mellettük, ekkor már a pincék fölötti magasságba értünk, és egy ház udvarán keresztül mentünk/másztunk arrébb a szomszédos telekre, ahol nem rég vágták le a gazt.

Egy bontandó házikó állt rajta, valamint pár fa. A két szomszédos telekhatáron szinte végig lakó-, és melléképületek voltak, ahol a telekre felérkeztünk az egyik végén fás rész. Ezen a rész azon vége, ami alatt borospincék voltak, és az erdő felé nézett, valamint mi is láttunk volna az erdőt, ha a fák nem takarják el... állítólag. Elindultunk a hosszúkás telek másik vége felé, ahova közeledve egyre jobban tudatosodott bennünk azaz érzés, hogy ez GÁZ. Párom valószínű a sokktól szokatlanul szótlan volt, és arra gondolhatott, hogy mit is keresünk mi itt, vagy hogy ez normális?
Azért is állhatott el a szava, mert ház másik vége ugyanis egy durván 2,5-3m mély árok volt, ami úgy 15m szélességben húzódott és mögötte az amúgy telekkel egyszinten lévő diósdi utat látva még pár furcsa dolgot vett észre az ember. A kis árok még ugye elképzelhető, belefér az ember gondolatvilágába, de a végének a bal oldalán a "telek" szélétől egy palatető húzódott, mivel ott egy ház volt beépülve a telekbe, vagy telek alá. Kicsit furcsa is, mert nem lehet pontosan meghatározni, hogy ez most ott micsoda. A telektulajdonos büszkén mondta, hogy ott lent még azaz elkerített kis földdarab a telekhez tartozik, mondhatni egy hangypöcsnyi kis elkerített rész volt. Na ez még ugye semmi, ahogy a régi Antal Imre műsoraiban lévő Tücsök és Bogár szösszenetben lehetett hallani.
Igaz már korábban megpillantottuk, de hát csak megkérdezzük mi az ott a telekből kiálló kémény. Azt a választ kaptuk, hogy hát igazából a telek ezen része alatt egy pince van külön helyrajzi számmal, mármint úgy kell elképzelni, hogy szélességében ketté kell osztani a telek ezen végét, és az egyik oldalán a telek "alatt" az előbb említett kis viskó bújt meg, a másik fele alatt pedig egy pince egész mélyen.

A hab a tortán, ha ez még nem lett volna elég, hogy erre a telekre, akár két lakásos társas házat is fel lehet húzni, és hogy a tulaj úgy képzelte el hogy egy függő hidat csinál ide, a jobb megközelíthetőség miatt. Persze minek ide függőhíd a kocsiknak vagy bárkinek, ha vannak magas fák, és majd Tarzan az indákon be himbálódzik a telekre, és vissza.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen "telek" is van, és van bőr az emberek képén ilyet árulni.