Házvásárlás

Párom alaposan és rendszeresen böngészi az ingatlan hirdetéssel foglalkozó oldalakat, és keresi az alkalmas házakat és telkeket. Igen, még halvány reményt adunk a házaknak is, de minden egyes csalódás után, egyre jobban az építkezés felé fordulunk. Ezért is nézett ki Kedvesem egy telket Törökbálinton, ahol közel is van az erdő. Szereti a zöldet, a természetet, így próbál azokra a területekre fókuszálni, ahol elérhető közelségben van az igazi természet.

Fel is hívta a törökbálinti telek tulajdonosát, aki hirtelen lemondta a találkozót azzal az indokkal, hogy rég nem járt a telken, és hogy benőtte a gaz, le kell kaszálni. A térképen próbáltuk addig is betájolni, hogy merre van, hátha addig is tudunk kicsit álmodozni a helyről. Elérkezett a pillanat, amikor sikerült újra időpontot egyeztetni. Munkából korábban elindulva a találkozóhelyre, még a reménnyel teli pillanatokat éltük meg...

Elérkezett a piallanat, megjött a tulaj. Bemutatkoztunk, és annyit mondott, hogy ne erről menjünk, közelítsük meg a másik oldalról. Lementünk a Diósd felé menő útról, és átmentünk az erdő felőli részére, hát ott egy putri fogadott minket boros pincékkel. A borászok épp hordóikat moshatták mikor mi felmentünk egy lépcsőkön mellettük, ekkor már a pincék fölötti magasságba értünk, és egy ház udvarán keresztül mentünk/másztunk arrébb a szomszédos telekre, ahol nem rég vágták le a gazt.

Egy bontandó házikó állt rajta, valamint pár fa. A két szomszédos telekhatáron szinte végig lakó-, és melléképületek voltak, ahol a telekre felérkeztünk az egyik végén fás rész. Ezen a rész azon vége, ami alatt borospincék voltak, és az erdő felé nézett, valamint mi is láttunk volna az erdőt, ha a fák nem takarják el... állítólag. Elindultunk a hosszúkás telek másik vége felé, ahova közeledve egyre jobban tudatosodott bennünk azaz érzés, hogy ez GÁZ. Párom valószínű a sokktól szokatlanul szótlan volt, és arra gondolhatott, hogy mit is keresünk mi itt, vagy hogy ez normális?
Azért is állhatott el a szava, mert ház másik vége ugyanis egy durván 2,5-3m mély árok volt, ami úgy 15m szélességben húzódott és mögötte az amúgy telekkel egyszinten lévő diósdi utat látva még pár furcsa dolgot vett észre az ember. A kis árok még ugye elképzelhető, belefér az ember gondolatvilágába, de a végének a bal oldalán a "telek" szélétől egy palatető húzódott, mivel ott egy ház volt beépülve a telekbe, vagy telek alá. Kicsit furcsa is, mert nem lehet pontosan meghatározni, hogy ez most ott micsoda. A telektulajdonos büszkén mondta, hogy ott lent még azaz elkerített kis földdarab a telekhez tartozik, mondhatni egy hangypöcsnyi kis elkerített rész volt. Na ez még ugye semmi, ahogy a régi Antal Imre műsoraiban lévő Tücsök és Bogár szösszenetben lehetett hallani.
Igaz már korábban megpillantottuk, de hát csak megkérdezzük mi az ott a telekből kiálló kémény. Azt a választ kaptuk, hogy hát igazából a telek ezen része alatt egy pince van külön helyrajzi számmal, mármint úgy kell elképzelni, hogy szélességében ketté kell osztani a telek ezen végét, és az egyik oldalán a telek "alatt" az előbb említett kis viskó bújt meg, a másik fele alatt pedig egy pince egész mélyen.

A hab a tortán, ha ez még nem lett volna elég, hogy erre a telekre, akár két lakásos társas házat is fel lehet húzni, és hogy a tulaj úgy képzelte el hogy egy függő hidat csinál ide, a jobb megközelíthetőség miatt. Persze minek ide függőhíd a kocsiknak vagy bárkinek, ha vannak magas fák, és majd Tarzan az indákon be himbálódzik a telekre, és vissza.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen "telek" is van, és van bőr az emberek képén ilyet árulni.
 

Már az utcákon is egyre több eladó tábla szerepel… A kínálatot mazsolázva egyre jobban arra az álláspontra jutunk, hogy vagy irreálisan sokat akarnak kérni egy családi házért, vagy szart akarnak eladni. Egy kész háznál már csak újabb ráköltéssel lehet változtatni rajta, míg egy újépítésűnél álmaink szerint épülhet fel. Ezt mi is tudjuk, hogy sokkal több idő, sokkal több energia, de legalább nem fognak átverni minket.

Mostanában párommal kevesebbet töltünk ingatlan kereséssel, mert kicsit csalódtunk magában a kereskedőkben is. Sokszor úgy hirdetik az ingatlant, hogy még kint sem voltak, meg sem nézték, és semmit sem tudnak róla.

Erre az egész kiábrándító érdektelenséghez párosul néha a bunkóság, vagy a nem törődömség magasabb foka. Elfelejtik az embert visszahívni, és amikor újra hívjuk Őket, akkor már teljesen kiment a fejükből az egész, fel sem írták. Van amikor konkrétan megadjuk, hogy milyet keresünk, és csak azért is tágabb intervallumban gondolkodnak, mind telekméret, mind ár. A bosszantó sokszor az, hogy Ők sem csinálnak sokszor mást, mint egy forgalmasabb ingatlanközvetítő oldalt felütnek, és onnan adnak vissza találatokat. Na kössz, ennyit mi is megteszünk.

Bár mostanában nem tudok ilyen tekintetben annyira megbocsátó lenni, mert mi szeretnénk vásárolni, nekik pedig érdekük lenne az eladás, hiszen abból élnek. Na de ha ennyi ilyen hozzáállású ingatlanügynök van Érd környékén, akkor hogy élnek meg ebből? Mert gondolom a jövedelmüket a jutalékokból állják... vagyis naívan így gondolom, mert így válság ide vagy oda, de most szerintem nem mehet túl jól nekik, talán kicsit jobban mint az autókereskedőknek.

Kicsit gonoszan, de azt kívánom, hogy így a nehezebb időszak alatt hulljon ki a férgese, és csak az igazán jók maradjanak, akik tényleg odateszik azt a plusz közvetítői tudást és szakértelmet.

Az utcán munkába és munkából haza felé sétálva is jól lehet látni, hogy egyre több az eladó ingatlan. Hetek alatt egy-egy utcában is sorra jelennek meg a keritéseken az eladó táblák, amik elég rossz képet festenek a jövőről. Ha szinte mindegyik ingatlan tulajdonos valamilyen hitel miatt kényszerül értékesíteni az ingatlanját, akkor jelenleg biztos nem találnak rá vevőt.

Párommal még mindig keresgetünk az interneten eladó családi házakat, de sokszor vagy irreális árakon, vagy teljesen átverés szagú az egész. Mostanában már egyre több a magán értékesítő, valamint egyre kevesebben bíznak a lehúzó ingatlanügynökökben és cégeikben.

A keresőkben sorra jelennek meg az olyan eladó házak, főleg régiókra csoportosított domain nevek alatt, ahol egyénileg saját ingatlanukat saját lefoglalt domain alatt árulják. Ilyen pl. ez is Budakeszin:

http://www.budakeszicsaladihaz.hu/

Szép képekkel, hangulatos kerttel.

Mint mindenki, mi is be vagyunk szarva, hogy akkor most mi lesz az ingatlan piaccal, mi lesz az országgal, mi lesz a forinttal. Jó befektetés lenne-e most egy ingatlan, vagy maradjon forintban, euróban a pénz. Hát vacilálás közben romlik a forint, ellentmondó információk vannak az ingatlanpiacról is, persze egyértelmű, hogy a nagy ingatlanosok azt próbálják a sajtóval bemagyaráztatni az olvasóknak, hogy nem csökkennek az árak, hanem emelkednek. Persze ezt gondolom már senki sem hiszi el, mert mi sem, így keresgéljük még mindig a megfelelő ingatlant. Most már nem csak családi házat nézelődünk, hanem üres telket is.

Úgy gondolom most az ingatlanpiaci hiénák most kevésbé élnek meg a közvetítésből... emellett még azt gondolom, hogy most a gyenge forint (euróhoz képest) talán meghozza kicsit hazánkba a külföldi vásárlóközönséget, akiknek most az árfolyam miatt előnyös lehet befektetni.

Egy szerkezetkészet is találtunk, bár nem a mi pénztárcánk:

Nagykovácsi, eladó ingatlan

Párommal a weboldalak kínálatából elsőként egy ingatlanközvetítővel beszéltünk meg időpontot, aki két ház megnézését szervezte le nekünk. Kicsit tapasztalatlanul vágtunk neki életünk első két ház kritikus szemmel való átnézésének. Egy fiatal nővel találkoztunk, aki elsőként egy felújított házhoz vezetett minket, ahol egy idős pár fogadott minket. Mielőtt még bementünk volt az udvarba, az ingatlanos nő újságolta nekünk, hogy nemrég tért haza valamilyen nyaralásból (hozzátenném, akkor épp hogy még csak nyár eleje volt...), ami minket hidegen hagyott. A házat próbálta bemutatni az ingatlanszakértőnek nem nevezhető ügynöknő, de első ránézésre majdnem elröhögtem magam rajta, amikor a bejáratból a kert felé menve csak annyit mondott, hogy: "Ez itt a kert!". Semmi vásárlói ösztönöket felélesztő dolgot nem bírt mondani, sőt inkább eltántorítóan fanyalgott az egésztől. A házat egy rokonuk halála után újították fel, majd bővítették ki a terasz résszel. Természetesen így a teraszon helyet foglaló villanyóra az új szobába került. Ránézésre 70-es évekbeli házról beszélünk, amit belül igényesebben újítottak fel, bár a konyha megtekintésekor megkérdeztem majdnem, hogy hol is a konyha? Mert kívülről benézve csak két csőcsonkot láttam a falból kiállni, majd kicsit bekukucskálva az amúgy is kis alapterületű helyiségben egy gáztűzhelyet pillantottam meg. Ennyi volt, nem több. A lakást cserépkályhával fűtötték, ami központi helyen helyezkedett el az épületben. A kert bemutatásakor a rendezett rész után kis sufni mellett majdnem egy szemétlerakó maradványai voltak láthatók, amire megkérdeztem, hogy esetleges vásárláskor ebből mi maradna itt? Amire a válasz az volt, hogy minden amit csak kérnek... persze itt épp az ellenkező hatást szerettem volna elérni, hogy mindent vigyenek el. Volt ott egy kacsaúsztatóra (tisztaságból) hasonlító vas kád, bontott téglák és a többi rakás.

A második ház egy sarok telken helyezkedett el, amin többször is rágódtunk Párommal. A ház 110m2, 3 szoba + nappalis, szép, új, 2003 körül épült. 25,8 millió Ft volt a meghirdetett ára, de álmainkban mindig kicsit lejjebb gondoltuk a vételárat. Persze ez minden vevő gondolata, hogy a meghirdetett árnál olcsóbban szeretne hozzájutni, és nem az olcsójános tulajdonság miatt, hanem egyszerűen jobb érzés, és amúgy is belekalkulálják az alkudozást. A ház jó állapotban volt, csatornázott, és a második mellékhelyiség nem volt befejezve, de annak anyagai megvoltak már. Igaz a ház körbejárásakor számos kisebb-nagyobb hiányosságot felleltünk (pl. hiányzó csatlakozók), és a terasz sem volt megcsinálva. Természetesen a belső hiányosságok mellett számos szubjektív esztétikai kívánalmunknak sem felelt meg, mint például a nappali, egyben az előszoba és a konyha is fekete kerámia járólappal volt burkolva. A kert teljesen csupasz, csak fű volt rajta, a kerítést cserélni kellett volna. A ház hátsó része alatt egy kis pince volt, aminél az esővíz megállt. A kert kialakítása alkalmas volt lépcsőzetes kert elképzelés megvalósítására a domobos környezet miatt. A házat tavaly ősszel kezdték árulni, ezt szerencsére a lap aláírásaiból is ki lehetett deríteni.

Ez egy tényleg jó ház volt, bár furcsa mód több helyen, több milliós eltérésekkel is megjelent a hirdetés. Akkori érdeklődésünkre a ház már el volt adva, aminek hallatán kicsit elkenődtünk, mivel már kicsit belegondoltunk, hogy alakítanánk ki álmaink alapján. Ennek ellenére furcsa módon pár nappal később újra feladta a hirdetést ugyanez az ingatlanközvetítő. Nem tudtuk hova tenni a dolgot, és gondoltuk, hátha nem is adták el, például visszamondta a vevő, vagy valami közbejött. Fel is hívtuk gyorsan a nőt, aki nem is tudott róla, hogy az iroda ismét feltette a hirdetést. Ahol a hirdetés megjelent, ott fizetni kell a hirdetésekért, ezért józan ésszel nem értjük az ingatlanirodát, hogy ennyire nem figyelnek oda, és olyan ingatlant hirdetnek, ami már el van adva.

Párommal kiszemeltünk egy érdekesnek tűnő házat az ingatlan.com-on. Ár-érték arányban olcsóbbnak találtuk az eddig nézetteknél, így első ránézésre is kicsit gyanakodtunk, milyen eltitkolt hibája lehet. Amint tüzetesebben átnéztük a jó szögből fényképezett ház melletti rövid leírást, feltűnt egy fél mondatban, hogy nincs lakhatási engedély a házra. A tapasztalataink alapján próbáltuk nem rögtön beleélni magunkat, hogy milyen jó kis házat találtunk 19,5 millió forintért, míg saját szemünkkel nem látjuk. A hirdetésben a képek mellett a szövegben is írták, hogy a ház még nincs teljesen befejezve, ők 90%-os készültséget határoztak meg. Másnap küldött egy e-mailt az ingatlanközvetítő, hogy megvan a házra a lakhatási engedély. Meg is néztük újra a hirdetést az oldalon, és láttuk, hogy új képek is kerültek fel a régiek mellé, valamint úgy rémlik, hogy a 90%-ot 95%-ra cserélték. Újra és újra megnéztük a ingatlanos oldalon, és túl szép volt hogy igaz legyen. Minden passzolt. Nem volt megfizetethetlen számunkra (igaz kell még rajta dolgozni, szerencsére egyikünk sem fél a munkától), és a megjelent képek és szöveg alapján gondolkodóba ejtett minket. Meg is beszéltünk egy időpontot, hogy mikor és hol találkozzunk az ingatlan megtekintésére. Kinyomtattuk az átküldött alaprajzot, de külön-külön nézegetve fel sem tünt semmi különös. Amíg vártunk a találkozóra, közösen néztük az alaprajzot, és beszéltük át a dolgot. Akkor láttunk meg egy tervezői helymeghatározást, hogy 60m M7-es. Ettől padlóra esett az állunk és a kedvünk is, szinte lehetett hallanni a koppanást és az elkeseredettséget bennünk. Igaz próbáltuk tartani a nem beleélés szabályát, de hát a hirdetés szerint minden passzolt nekünk. A csütörtöki munka után az érdi Shell kúthoz, meg is érkezett a két kedves hölgy a közvetítő ügynökségtől. Igaz akkor még csak bemutatkoztunk, és úgy gondoltuk, ha már eddig eljöttünk érte, akkor csupán kiváncsiságból is megnézzük azt a házat, aminek hirdetésében ez volt: eladó ház Érd Parkvárosban, csendes helyen.

Az autóban az ingatlanosokat követve kínunkban nevettünk, hogy most ezt hogyan. Hát mondhatni negyed óra volt az út a találkozó helytől, és nem azért mert egy másik városba mentünk át, vagy hogy olyan messze lett volna, hanem annyira rossz volt az út, hogy csak lépésekben lehetett csak haladni. Utoljára a Játék határok nélkül című vetélkedőbe lehetett hasonló ügyességi terepet látni, mint ami itt az úton volt. Igaz voltunk már más házat is nézni, ahol szintén ilyen út volt, de ez valahogy még annál is rosszabb volt. Nem vagyunk szélsőséges gondolkodásúak, de a célhoz közeledve kezdett putrihoz hasonlítani a helyszín. Az egyik utcában egy háznál kisebbséghez tartozó kisgyerek volt meztelenül az udvaron, és akkor már nem volt olyan meleg, mi is hosszúnadrágban és kabáttal voltunk helyszinelni. Megérkeztünk egy tekervényes úton a házhoz, és kapkodva a fejünket kerestük a képen látható házat, de nem nagyon találtuk, és előttünk már csak egy kis bozót, majd az M7-es volt. Kiszállva az autóból tisztán lehetett hallani minden autópályás zajt, függetlenül az ott elnyúló zajelnyelő faltól. Oldalra nézve megpillantottuk szemétkupac és törmelék halom mögött a házat, ami így egy sokkal romosabb épületnek tűnt, mint a képeken. Elismerésünk utólag is a fotózásért, mert ezt szépen kikupálták rajta. Mindketten kiszálltunk a végig nevetett út után, és az ingatlanos hölgy csak annyit kérdezett: "Azért megnézik a házat?"

Megnéztük, hát sokmindent tanultunk ez alatt. Igaz egyikünk sem belső építész, és nem is építész, de azért józan paraszti ésszel is felfogható volt a házat körbe járva, hogy ez fasorban sincs a 90 sem 95%-os bejezéstől. Kiderült továbbá, hogy a gáz ugyan bent van a telken, de nincs a házba bevezetve, illetve most még egy háborús időket idéző vegyes tüzelésű kazán volt beállítva a fűtésszezon kiszolgálására. Az épületen belül és kívül is folyton javításra, kiigazításra szoruló elemeket lehetett látni, ilyen volt küszöb alatti légüres tér, ami egy elővigyázatlan lépésből szép kárt csinál. Az udvar tele szeméttel, de ezt úgy kell érteni, hogy tényleg tele törmelékkel, lim-lommal. Átnézve a házat és a telket durva becsléssel még 10 milliót kellene rákölteni, amit a tulajdonos nő 1 milliónak saccolt az én tippemet ignorálva, és hozzá tette, hogy persze igényekhez mérten. Párom megjegyezte, hogy csendes környéket keresünk, így számunkra ez egyáltalán nem megfelelő többek között az autópálya miatt sem, amire a tulaj a relatív szót használva határozta meg, hogy ez nem is zajos, és különben is meg lehet azt szokni (csukott ablakoknál tényleg nem nagyon lehetett hallani a zajt, de a bent dohányzó másik nő iszonyatosan büdöset csinált a cigijével - jó kis vevőcsalogató volt). Azért ha már házat vennénk, akkor nem lesz egy ujjnyi rés a hálószoba mennyezet és fal között, valamint nem hagyunk falból kieső konektorokat, és akadálypályát a bejárattól a házig. Persze a kapu is elég manuális elem, amit utoljára kisebbségieknél lehetett látni (nagy régi fa lecek, amiken keresztül fémháló volt kifeszítve), és az olyan ragadd meg és rakd arrébb, hogy ki tudjak állni a kocsival típus volt. Persze egy szép nagy kutya vigyázott a házra, és vagy 4-5 macska is kószált az udvarban. A kutya valószínű a környék miatt volt, mert lehet, hogy a meztelen kisgyerek háza is frissen épültnek tűnt, lehet, hogy Ők is épp "segélyhez" jutottak. Nem akarok rossz májú lenni, de az ilyen helyeket inkább elkerülnénk, és tényleg csendes helyre költöznénk.

Párom kérte, hogy legalább a csendes helyent vegyék le a hirdetésből, de azóta sincs természetesen semmi változás az ingatlaniroda kínálatában.

Az ideális otthon keresése előtt több szempontot is megfogalmaztunk magunknak, ami alapján már a keresőfelületeken a szűréseket beállítjuk. Természetesen ezek az elhelyezkedés, ár, méret, és egyéb fizikai paramétereket jelentik, de mindkettőnkben meg volt azaz elképzelés, hogy mit is szeretnénk, egy érzés, amit elgondoltunk a házról (nevezhetjük akár álomnak is).

Főbb paraméterek:

• legalább 60-70m2-es ház legyen, ahol már elférünk, és nem kell emeletes ágyon aludnunk, hogy a dolgainkkal együtt egy feldél alatt legyünk
• 25 millió Ft-nál nagyon ne legyen több, mert akkor már elég sok hitelt kellene felvenni
• legalább 2 szoba
• 1995-2000 után épült
• legalább 600m2-es telek
• Budapest nyugati oldalán, az ár és az igényeink alapján Érdet tudjuk megfizetni
• ne legyen messze Bp-től
• legyen tömegközlekedés
• legyen infrastruktúra, normális főutak
• ne legyen zajos, csendes helyen legyen (na ez ami sokakban más és mást jelent - erről későbbi írásban)

Párommal úgy döntöttünk, hogy keresünk egy közös fészket, mivel többet szeretnénk együtt lenni, és az albérletek helyett úgy gondoltuk, hogy egy saját kis házat keresünk magunknak.

Az elgondolást aktív keresés követte. Fiatalok lévén mi is először az interneten néztünk körül, végigjártuk szinte az összes jelentősebb ingatlanokkal foglalkozó oldalt.

Az elmúlt pár hónapban már megnéztünk néhány házat, de a legutóbbi volt az, ami arra késztetett minket, hogy elkezdjük írni ezt a blogot. Gondolhatjátok, hogy ez az indíttatás nem a pozitív tapasztalatok miatt született, hanem épp ellenkezőleg, a hirdetések és a valóság szöges ellentétéből adódóan.