Párommal kiszemeltünk egy érdekesnek tűnő házat az ingatlan.com-on. Ár-érték arányban olcsóbbnak találtuk az eddig nézetteknél, így első ránézésre is kicsit gyanakodtunk, milyen eltitkolt hibája lehet. Amint tüzetesebben átnéztük a jó szögből fényképezett ház melletti rövid leírást, feltűnt egy fél mondatban, hogy nincs lakhatási engedély a házra. A tapasztalataink alapján próbáltuk nem rögtön beleélni magunkat, hogy milyen jó kis házat találtunk 19,5 millió forintért, míg saját szemünkkel nem látjuk. A hirdetésben a képek mellett a szövegben is írták, hogy a ház még nincs teljesen befejezve, ők 90%-os készültséget határoztak meg. Másnap küldött egy e-mailt az ingatlanközvetítő, hogy megvan a házra a lakhatási engedély. Meg is néztük újra a hirdetést az oldalon, és láttuk, hogy új képek is kerültek fel a régiek mellé, valamint úgy rémlik, hogy a 90%-ot 95%-ra cserélték. Újra és újra megnéztük a ingatlanos oldalon, és túl szép volt hogy igaz legyen. Minden passzolt. Nem volt megfizetethetlen számunkra (igaz kell még rajta dolgozni, szerencsére egyikünk sem fél a munkától), és a megjelent képek és szöveg alapján gondolkodóba ejtett minket. Meg is beszéltünk egy időpontot, hogy mikor és hol találkozzunk az ingatlan megtekintésére. Kinyomtattuk az átküldött alaprajzot, de külön-külön nézegetve fel sem tünt semmi különös. Amíg vártunk a találkozóra, közösen néztük az alaprajzot, és beszéltük át a dolgot. Akkor láttunk meg egy tervezői helymeghatározást, hogy 60m M7-es. Ettől padlóra esett az állunk és a kedvünk is, szinte lehetett hallanni a koppanást és az elkeseredettséget bennünk. Igaz próbáltuk tartani a nem beleélés szabályát, de hát a hirdetés szerint minden passzolt nekünk. A csütörtöki munka után az érdi Shell kúthoz, meg is érkezett a két kedves hölgy a közvetítő ügynökségtől. Igaz akkor még csak bemutatkoztunk, és úgy gondoltuk, ha már eddig eljöttünk érte, akkor csupán kiváncsiságból is megnézzük azt a házat, aminek hirdetésében ez volt: eladó ház Érd Parkvárosban, csendes helyen.
Az autóban az ingatlanosokat követve kínunkban nevettünk, hogy most ezt hogyan. Hát mondhatni negyed óra volt az út a találkozó helytől, és nem azért mert egy másik városba mentünk át, vagy hogy olyan messze lett volna, hanem annyira rossz volt az út, hogy csak lépésekben lehetett csak haladni. Utoljára a Játék határok nélkül című vetélkedőbe lehetett hasonló ügyességi terepet látni, mint ami itt az úton volt. Igaz voltunk már más házat is nézni, ahol szintén ilyen út volt, de ez valahogy még annál is rosszabb volt. Nem vagyunk szélsőséges gondolkodásúak, de a célhoz közeledve kezdett putrihoz hasonlítani a helyszín. Az egyik utcában egy háznál kisebbséghez tartozó kisgyerek volt meztelenül az udvaron, és akkor már nem volt olyan meleg, mi is hosszúnadrágban és kabáttal voltunk helyszinelni. Megérkeztünk egy tekervényes úton a házhoz, és kapkodva a fejünket kerestük a képen látható házat, de nem nagyon találtuk, és előttünk már csak egy kis bozót, majd az M7-es volt. Kiszállva az autóból tisztán lehetett hallani minden autópályás zajt, függetlenül az ott elnyúló zajelnyelő faltól. Oldalra nézve megpillantottuk szemétkupac és törmelék halom mögött a házat, ami így egy sokkal romosabb épületnek tűnt, mint a képeken. Elismerésünk utólag is a fotózásért, mert ezt szépen kikupálták rajta. Mindketten kiszálltunk a végig nevetett út után, és az ingatlanos hölgy csak annyit kérdezett: "Azért megnézik a házat?"
Megnéztük, hát sokmindent tanultunk ez alatt. Igaz egyikünk sem belső építész, és nem is építész, de azért józan paraszti ésszel is felfogható volt a házat körbe járva, hogy ez fasorban sincs a 90 sem 95%-os bejezéstől. Kiderült továbbá, hogy a gáz ugyan bent van a telken, de nincs a házba bevezetve, illetve most még egy háborús időket idéző vegyes tüzelésű kazán volt beállítva a fűtésszezon kiszolgálására. Az épületen belül és kívül is folyton javításra, kiigazításra szoruló elemeket lehetett látni, ilyen volt küszöb alatti légüres tér, ami egy elővigyázatlan lépésből szép kárt csinál. Az udvar tele szeméttel, de ezt úgy kell érteni, hogy tényleg tele törmelékkel, lim-lommal. Átnézve a házat és a telket durva becsléssel még 10 milliót kellene rákölteni, amit a tulajdonos nő 1 milliónak saccolt az én tippemet ignorálva, és hozzá tette, hogy persze igényekhez mérten. Párom megjegyezte, hogy csendes környéket keresünk, így számunkra ez egyáltalán nem megfelelő többek között az autópálya miatt sem, amire a tulaj a relatív szót használva határozta meg, hogy ez nem is zajos, és különben is meg lehet azt szokni (csukott ablakoknál tényleg nem nagyon lehetett hallani a zajt, de a bent dohányzó másik nő iszonyatosan büdöset csinált a cigijével - jó kis vevőcsalogató volt). Azért ha már házat vennénk, akkor nem lesz egy ujjnyi rés a hálószoba mennyezet és fal között, valamint nem hagyunk falból kieső konektorokat, és akadálypályát a bejárattól a házig. Persze a kapu is elég manuális elem, amit utoljára kisebbségieknél lehetett látni (nagy régi fa lecek, amiken keresztül fémháló volt kifeszítve), és az olyan ragadd meg és rakd arrébb, hogy ki tudjak állni a kocsival típus volt. Persze egy szép nagy kutya vigyázott a házra, és vagy 4-5 macska is kószált az udvarban. A kutya valószínű a környék miatt volt, mert lehet, hogy a meztelen kisgyerek háza is frissen épültnek tűnt, lehet, hogy Ők is épp "segélyhez" jutottak. Nem akarok rossz májú lenni, de az ilyen helyeket inkább elkerülnénk, és tényleg csendes helyre költöznénk.
Párom kérte, hogy legalább a csendes helyent vegyék le a hirdetésből, de azóta sincs természetesen semmi változás az ingatlaniroda kínálatában.
Utolsó kommentek