Házvásárlás

Párommal a weboldalak kínálatából elsőként egy ingatlanközvetítővel beszéltünk meg időpontot, aki két ház megnézését szervezte le nekünk. Kicsit tapasztalatlanul vágtunk neki életünk első két ház kritikus szemmel való átnézésének. Egy fiatal nővel találkoztunk, aki elsőként egy felújított házhoz vezetett minket, ahol egy idős pár fogadott minket. Mielőtt még bementünk volt az udvarba, az ingatlanos nő újságolta nekünk, hogy nemrég tért haza valamilyen nyaralásból (hozzátenném, akkor épp hogy még csak nyár eleje volt...), ami minket hidegen hagyott. A házat próbálta bemutatni az ingatlanszakértőnek nem nevezhető ügynöknő, de első ránézésre majdnem elröhögtem magam rajta, amikor a bejáratból a kert felé menve csak annyit mondott, hogy: "Ez itt a kert!". Semmi vásárlói ösztönöket felélesztő dolgot nem bírt mondani, sőt inkább eltántorítóan fanyalgott az egésztől. A házat egy rokonuk halála után újították fel, majd bővítették ki a terasz résszel. Természetesen így a teraszon helyet foglaló villanyóra az új szobába került. Ránézésre 70-es évekbeli házról beszélünk, amit belül igényesebben újítottak fel, bár a konyha megtekintésekor megkérdeztem majdnem, hogy hol is a konyha? Mert kívülről benézve csak két csőcsonkot láttam a falból kiállni, majd kicsit bekukucskálva az amúgy is kis alapterületű helyiségben egy gáztűzhelyet pillantottam meg. Ennyi volt, nem több. A lakást cserépkályhával fűtötték, ami központi helyen helyezkedett el az épületben. A kert bemutatásakor a rendezett rész után kis sufni mellett majdnem egy szemétlerakó maradványai voltak láthatók, amire megkérdeztem, hogy esetleges vásárláskor ebből mi maradna itt? Amire a válasz az volt, hogy minden amit csak kérnek... persze itt épp az ellenkező hatást szerettem volna elérni, hogy mindent vigyenek el. Volt ott egy kacsaúsztatóra (tisztaságból) hasonlító vas kád, bontott téglák és a többi rakás.

A második ház egy sarok telken helyezkedett el, amin többször is rágódtunk Párommal. A ház 110m2, 3 szoba + nappalis, szép, új, 2003 körül épült. 25,8 millió Ft volt a meghirdetett ára, de álmainkban mindig kicsit lejjebb gondoltuk a vételárat. Persze ez minden vevő gondolata, hogy a meghirdetett árnál olcsóbban szeretne hozzájutni, és nem az olcsójános tulajdonság miatt, hanem egyszerűen jobb érzés, és amúgy is belekalkulálják az alkudozást. A ház jó állapotban volt, csatornázott, és a második mellékhelyiség nem volt befejezve, de annak anyagai megvoltak már. Igaz a ház körbejárásakor számos kisebb-nagyobb hiányosságot felleltünk (pl. hiányzó csatlakozók), és a terasz sem volt megcsinálva. Természetesen a belső hiányosságok mellett számos szubjektív esztétikai kívánalmunknak sem felelt meg, mint például a nappali, egyben az előszoba és a konyha is fekete kerámia járólappal volt burkolva. A kert teljesen csupasz, csak fű volt rajta, a kerítést cserélni kellett volna. A ház hátsó része alatt egy kis pince volt, aminél az esővíz megállt. A kert kialakítása alkalmas volt lépcsőzetes kert elképzelés megvalósítására a domobos környezet miatt. A házat tavaly ősszel kezdték árulni, ezt szerencsére a lap aláírásaiból is ki lehetett deríteni.

Ez egy tényleg jó ház volt, bár furcsa mód több helyen, több milliós eltérésekkel is megjelent a hirdetés. Akkori érdeklődésünkre a ház már el volt adva, aminek hallatán kicsit elkenődtünk, mivel már kicsit belegondoltunk, hogy alakítanánk ki álmaink alapján. Ennek ellenére furcsa módon pár nappal később újra feladta a hirdetést ugyanez az ingatlanközvetítő. Nem tudtuk hova tenni a dolgot, és gondoltuk, hátha nem is adták el, például visszamondta a vevő, vagy valami közbejött. Fel is hívtuk gyorsan a nőt, aki nem is tudott róla, hogy az iroda ismét feltette a hirdetést. Ahol a hirdetés megjelent, ott fizetni kell a hirdetésekért, ezért józan ésszel nem értjük az ingatlanirodát, hogy ennyire nem figyelnek oda, és olyan ingatlant hirdetnek, ami már el van adva.